
Október
| H | K | SZ | CS | P | SZ | V |
| 26. | 27. | 28. | 29. | 30. | 1. | 2. |
| 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. |
| 10. | 11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. |
| 17. | 18. | 19. | 20. | 21. | 22. | 23. |
| 24. | 25. | 26. | 27. | 28. | 29. | 30. |
| 31. | 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. |
Apja gyakori áthelyezései miatt gyakran váltott iskolát: Rózsahegyen, Losoncon,
majd Nyitrán a piaristáknál, Kalocsán a jezsuitáknál tanult, 1875-ben kispapként
Esztergomban érettségizett. Tehetségére felfigyeltek elöljárói. Simor János
prímás Rómába küldte. Hét évre a Collegium Germanicum-Hungaricum lakója és a
Gregoriana egyetem hallgatója lett. 1881. október 30-án ott szentelték pappá.
1882-ben tért haza filozófiai és teológiai doktorátussal. Főpásztora az esztergomi
szemináriumba vezényelte, ahol huszonkét esztendeig dolgozott. A kisszeminárium
görög-latin tanárából lassan a dogmatika professzora, majd az egész intézményt
megújító lelki vezetője lett (1890). Forradalmasította a hazai papnevelést.
Ez a politika felé terelte: szenvedélyes cikkeket írt, és képviselőválasztáson
is indult. Prohászka Ottokárt a katolikus társadalom nagy része szónokként és
lelkivezetőként ismerte és szerette meg. 1904-ben a budapesti egyetem hittudományi
karának dogmatika professzora lett. Teológiai munkásságára az egyetem már az
1890-es években felfigyelt. A „Diadalmas világnézet” legegyénibb hangvételű
műve: a XX. század világában keresi a kereszténység helyét, apologetikus hangvétellel
elhatárolódva a kor divatos eszmeáramlataitól.
Ferenc
József 1905. október 17-én nevezte székesfehérvári püspöknek. December 11-én
erősítette meg a döntést X. Piusz pápa, aki karácsonykor Rómában püspökké szentelte.
Prohászka székét 1906. január 21-én foglalta el. Püspökként is megmaradt puritán
embernek. Ellenfelei 1911-ben néhány művét indexre tetették, ő Róma döntésének
fejet hajtott.
A
főpásztorság visszasodorta Prohászkát a politikához is. Automatikusan a főrendiház
tagja lett.
A világháborút követő új társadalmi berendezkedést érdeklődéssel figyelte. 1920-ban nemzetgyűlés képviselői
feladatot vállalt, mert aktívan részt akart venni a keresztény magyar állam
kiépítésében, de hamarosan visszavonult. A budapesti Egyetemi-templom szószékén
csapta meg a halál szele 1927. április 1-jén prédikáció közben, a következő
napon a szomszédos Központi Papnevelő Intézetben elhunyt. Országos gyász kísérte
temetését. 1938 óta az emlékére emelt székesfehérvári templomban nyugszik.
