Naptár
Október
| H
|
K
|
SZ
|
CS
|
P
|
SZ
|
V
|
| 26.
|
27.
|
28.
|
29.
|
30.
|
1.
|
2.
|
| 3.
|
4.
|
5.
|
6.
|
7.
|
8.
|
9.
|
| 10.
|
11.
|
12.
|
13.
|
14.
|
15.
|
16.
|
| 17.
|
18.
|
19.
|
20.
|
21.
|
22.
|
23.
|
| 24.
|
25.
|
26.
|
27.
|
28.
|
29.
|
30.
|
| 31.
|
1.
|
2.
|
3.
|
4.
|
5.
|
6.
|
TISZTELETREMÉLTÓ KASZAP ISTVÁN
November 13.
*Székesfehérvár,
1916. március 25. +Székesfehérvár, 1935. december17.
A Soroksárról Fehérvárra elszármazott Kaszap család
harmadik gyermekeként született. Két bátyja és két húga volt (Béla és
József, Rózsa és Gabriella). Édesapja főellenőrként dolgozott a postán.
Első iskolaéveit Székesfehérvárott a Belvárosi Elemi
Iskolában, a gimnáziumot a ciszterciek Szent István gimnáziumában végezte.
Tizenhat éves koráig csak annyiban tűnt ki társai közül, hogy szívesebben
ministrált, nem szerette a durva diákcsínyeket és nagy gonddal törekedett
állapotbeli tisztaságának megőrzésére. Gyermekkorának indulatos, makacs
természetén nagy küzdelem és sok-sok kudarc után sikerült úrrá lennie. A
tanulásban tudatosan nevelte magát a szorgalmas, pontos, eredményes munkára.
Eleinte ugyanis -- a sok olvasás miatt -- nem jeleskedett az iskolai
tennivalókban, de a hatodik gimnázium első félévében kapott meglehetősen
gyenge bizonyítvány után pontos, szigorú napirend szerint készült óráról
órára. Az eredmény a kitűnő érettségi volt.
E változással együtt csendesebb, elmélyültebb kezdett
lenni. Kereste a magányt, ugyanakkor -- szeretetből tudatosan vállalt és
mindenki felé megnyilvánuló -- szolgálatkészsége csak növekedett.
Nyolcadikos gimnazista volt, amikor eldöntötte, hogy jezsuita lesz. 1934.
július 31-én, Szent Ignác ünnepén lépte át a budai Manréza küszöbét. A
jezsuita szabályzat szerint a novíciátus két évig tart és egyvégtében kell
letölteni. Ez lett az akadálya annak, hogy István, akinek az Úr csak másfél
évet adott a rendben, fogadalmas lehessen.
Gyermekkorában egészséges volt, gimnazista évei alatt
sokat sportolt, sőt tornászbajnokságokat nyert. Mikor azonban a rendbe való
felvételi alkalmából az orvos előtt állt, lázas volt. Mivel egyébként
teljesen egészségesnek mutatkozott, az izgalomnak tudták be ezt, és nem
tekintették a belépés akadályának. Hamarosan azonban betegeskedni kezdett:
ismételten begyulladt a mandulája, néha annyira, hogy a hangját is
elveszítette, majd az ízületeire ment a gyulladás, megdagadt a bokája, és
ujjain, nyakán, arcán kelések keletkeztek. A novíciátus első hónapjaiban
tökéletesen azonosult a rend célkitűzéseivel, engedelmes készséggel fogta
meg elöljárója kezét, hogy Krisztus számára alkalmas eszközzé formálják, de
már Karácsony táján megkapta Istentől az első jeleit annak, hogy a
türelemmel viselt szenvedések nagyon is szűk útján, egyedül a megfeszített
Krisztus lesz az ő vezére.
A következő év már a betegség ideje: orrvérzések,
gennyes mellhártyagyulladás, kelések, rosszindulatú tályogok követik
egymást. Tizenkilencedik születésnapját a Vöröskereszt-kórház sebészeti
osztályán műtét utáni gyengeségben tölti. Egymás után távolítják el testéből
a kisebb-nagyobb tályogokat, daganatokat, melyek mindig újratermelődnek.
Június közepén úgy tűnik erőre kap: a hosszú fekvéstől legyengült novícius
fölkelhet és járni tanulhat, a hónap végén visszatérhet a Manrézába. Július
végén azonban elölről kezdődik minden: mandulája ismét begyullad, testén
újra jelentkeznek a fájdalmas, felfakadó kelések. Egyelőre egy
orvos-rendtársa kezeli a folyton lázas beteget. Közben lassan-lassan szembe
kell néznie a minden testi kínt meghaladó szenvedéssel: elöljárói minden
türelmes engedménye és próbálkozása ellenére előbb-utóbb végleg el kell
hagynia a rendet. Kezdi fölismerni, hogy az ő novíciátusa a mennyei Atya
házának előszobája lesz.
Isten akaratát úgy akarja fogadni, mint legfőbb javát
és boldogságát. Felírja magának egy papírra -- hogy mindig szeme előtt
legyen -- Lisieux-i Szent Teréz szavait: ,,Emlékezzél, hogy a te szent
akaratod az én nyugalmam és egyedüli boldogságom. Átadom neked magam, és
félelem nélkül elalszom a te karjaid között, ó isteni Üdvözítőm''.
November 3-án búcsúzik novíciustársaitól és a
rendtől. Otthon a család nagy szeretettel és megilletődött gyengédséggel
fogadja az egykori tornászbajnokot, akit a betegség hónapjai után --
tizenkilenc évesen -- a lelki érettségben ősz-öregen lát viszont: nagyon
szelíd, komoly és csendes, arca sápadtabb, de tekintete nyílt és derűs;
egész magatartásában van valami megnevezhetetlen vonás, valami szép
összeszedettség; minden szava és tette egyszerű, tiszta és formás, és valami
nemes tartózkodással sosem adja át magát teljesen annak, amit tesz vagy
mond. Olyan, mint azok, akik soha sincsenek egyedül, mert figyelmük egy
szálát a bennük lakozó Jelenvalóhoz kötik, és mindig Isten jelenlétében
járnak.
Hazaérkezése után öt nappal belázasodik, s a
székesfehérvári kórházba szállítják. Két hét múlva azonban elég erőt érez
magában ahhoz, hogy kivetesse manduláit, melyekhez eddig az állandó
gyulladások miatt nem nyúlhattak. A műtétet december 4-én Budán, a
Vöröskereszt-kórházban végzik. Tíz nap múlva gyógyultnak látszóan hagyja el
a kórházat. Otthon azonban még aznap este belázasodik: 38, majd 40 fokot
mutat a lázmérő. Többé semmit sem tud lenyelni. December 16-án beszállítják
a helyi kórházba; előtte gyónt és fölvette az utolsó kenet szentségét.
A kórházban láza 40 fok felett van, torka mind
dagadtabb, fulladozni kezd, 17-én hajnalban gégemetszést végeznek rajta.
Hajnali ötkor írásban papot kér a mellette virrasztó nővértől, aki -- miután
az éjszakás nővér a gyógyulásban bízva megtagadta kérését -- sietve keresi
meg a kórház lelkészét. Mire visszaérkeznek, a beteg már elveszítette
eszméletét. Így fogadta az utolsó áldást és a pápai föloldozást. Fél órával
később átment a mennybe Urához, Istenéhez.
Utolsó üzenete -- erőtlen, kissé kusza írással -- a
szüleihez szólt:
,,Isten veletek! Odafönn találkozunk. Ne sírjatok,
mennyei születésnap ez. A jó Isten áldjon meg benneteket!''
Teste ma Székesfehérvárott, a Prohászka-emléktemplom
(Vasútvidéki plébániatemplom) falához épített kriptában nyugszik.
Boldoggáavatási eljárását a székesfehérvári egyházmegye megindította.
www.katolikus.hu
Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök
kéréssel fordult egyházmegyéje papjaihoz.
Mint ismeretes, 2006. december 16-án XVI. Benedek
pápa jóváhagyta azt a
dokumentumot, amely elismeri, hogy Kaszap István
hősi fokban gyakorolta az
erényeket. A boldoggá avatási folyamat ezzel
egy új stádiumba lépett, és
megnyílt az út a boldoggá avatás ünnepélyes
kihirdetése előtt.
A székesfehérvári megyéspüspök ezért azzal a kéréssel
fordult egyházmegyéje
papjaihoz, hogy a jubileumi évben a vasárnapi
szentmisék hívek könyörgései
közé vegyék fel a következő fohászt is:
„Kérünk Istenünk, hogy
az 1000 éve született Szent Imre közbenjárására
ajándékozz a mai ifjúság
számára új példaképet Kaszap István személyében;
add, hogy mihamarabb a
magyar boldogok sorában tisztelhessük őt!"
Spányi Antal arra is kéri paptestvéreit, a
hitoktatókat és az ifjúsági
vezetőket, tegyenek meg mindent, hogy a
fiatalok – különösen a cserkészek –
megismerjék Kaszap István életét,
lelki gazdagságát, akiben igazi keresztény
példaképet láthatnak.
Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír
Éves program
Galéria
Hitélet
Verseny eredmények
Házirend
Csengetési rend
Kapcsolat
Naptár
