A CoNoTe – Comenius projekt
egyik értékes terméke az
„Identität – Identity” című kötet. Ebben szerepel
a Prohászka Gimnázium díjnyertes projekt-plakátja, melyet
szinte „logo”ként használtunk, valamint diákjaink
szép vallomásai a hazaszeretetről, magyarságukról, európaiságukról.
2009. október 15 és 18. között került megrendezésre az utolsó
olyan CoNoTe Comenius projekt, mely során lehetőséget kaptunk arra, hogy 20-an
elutazhassunk Salzburgba.
A négy napos program keretein belül nemcsak a nemzetek (Málta,
Svédország, Ausztria, Magyarország) különböző szokásaival ismerkedhettünk meg,
hanem személyesen találkozhattunk a projekt résztvevőivel. A közös kirándulások,
beszélgetések során sokak számára kiderült, hogy bár különbözünk, mégis megtaláljuk
a közös hangot, mert mindannyian fiatalok vagyunk itt Európában. Először a hosszú
utazást követően, kiengedhettük a gőzt a remek táncesten, ahol mi két táncot
adtunk elő: egy szatmári legényest és csárdást, valamint Budakeszi gyökereinek
megfelelően egy sváb meglepetéstáncot. Mindkettővel hatalmas sikert arattunk.
Továbbá megtanulhattuk ezen országok néptáncait, és megízlelhettük a helyi specialitásokat
is.
A következő
3 napban megismertük mind Salzburg, mind Oberndorf (a Csendes éj, szentséges
éj szülőfalujának) történetét, és az osztrák fiatalok irányításával bejártuk
az egész várost.
Ez a hely
a zenetörténetben jelentős szerepet tölt be, amivel szintén megismerkedhettünk.
Az esős,
havas időjárás ellenére maradéktalanul élvezhettük a helyiek vendégszeretetét,
és kemény hócsatákban mérhettük össze erőinket.
De ami igazán megmaradt bennünk, az a város elragadó szépsége.
És ki tudja, talán életre szóló barátságok is kötődtek.
(Molnár Anna, Miskovits Álmos, Kovács Gabriella – 11.b)
A
Comenius project az “ÉLethosszig tartó tanulás” program része, támogatja az
Európai Únió különböző tagállamainak közoktatási intézményei közötti partnerkapcsolatokat.
A partnerek együttműködése nemzetközi projektek révén valósul megm amelyre egyházialap-
és középfokú intézmények is pályázhatnak. Iskolánk olyan szerencsésnek tudhatja
magát, hogy már 2004 óta aktív résztvevője a Comenius projekteknek. A “Fliegen
- eine europäische Geschichte”, (“Repülés, mint európai történet”) téma kapcsán
bizonyították a most már végzett diákjaink rátermettségüket, kreativitásukat.
A project 2008-ban egy év szünet után az országok identitását még inkább tükröző
témával éledt újjá: Colour Note Text CoNoTe, vagyis a művészetek, a zene és
az irodalom perspektívájából kívánja a résztvevő országokat bemutatni.
Ősszel a témához
meghírdetett iskolai plakátpályázat győzteseiként kvalifikáltuk magunkat (Konti
Balázs, Molnár Martina, Tóth Domonkos) azon szerencsések közé, akik elutazhatnak
a messzi és különleges földközi-tengeri szigetre, Ciprusra. Sikert aratott a
projekt résztvevő országait ( Ausztria, Ciprus, Hollandia, Magyarország, Málta,
Németország, Szlovákia, Szlovénia) bemutató alkotásunk, ahol az adott ország
irodalmi műveit, zenei sikereit és művészeti remekműveit a keresztény fiatalok
perspektívájából mutattuk be.
Izgatottan
vártuk az utat, hiszen Ciprus politikai helyzete igencsak viharosnak tűnt szemünkben.
A mediterrán, laza szervezésben nem nagyon bíztunk, ezért készültünk programmal
arra az esetre is, ha hajnalban nem várna minket senki Larnaca reptérén. Azonban,
mint később kiderült, felesleges volt aggodalmunk, a “Susanna Balogh “ feliratot
hírdető tábla láttán megkönnyebültünk.
Hajnali fél
öt körül megérkeztünk a Hilton Park Nicosia Hotelbe. (A portás sikeres felébresztése
után hajnali öt körül már a négy csillagos szálloda kényelmét élvezhettük.)
Első napunkon
még nem volt Comenius programunk, mert a többi diákcsoport még nem érkezett
meg, így tanárainkkal (Balogh Zsuzsanna, Rácz Mátyás) nyakunkba vettük a várost.
Rengeteget sétáltunk, gyönyörű templomokat láttunk, olykor-olykor el is tévedtünk.
De talán a legérdekesebb a Zöld vonal, Ciprus görög és török része közötti határ
átlépése volt. A török oldalon a müezinek éneklése, a bazársor, a hangulatos,
felújítatlan házak csodálatos atmoszféráját élvezhettük. Részünk volt a baklava
(török édesség),és a souvlaki (a görögök “hamburgere”; gyros szerű, olykor rejtélyes
módon egy fél citrom található a közepében) által nyújtott kulináris élvezetben
is.
A nap végén
váratlanul kiderült, hogy hivatalosak vagyunk szállodánk vacsorájára. Arra “kényszerültünk”,
hogy a projektben résztvevő diákok egyik csoportjával, a máltai lányokkal egy
Hilton vacsora különlegességeit kóstolgatva ismerkedjünk meg.
Másnapi
közös programunk a tengerpartra, Larnacába vezetett. (Kis magyar csapatunk férfi
tagjai halált megvető bátorsággal vetették magukat a tenger habjai közé - aznap
sajnos nem volt olyan verőfényes napsütés, mint érkezésünk napján. Azonban a
merészségnek is van ára, Doma lábát, miközben a tengerbe futott, megvágta egy
kagyló.)
Ennek az eseménynek
köszönhetően a ciprusi egészségügybe is betekintést nyerhetett az őt elkísérő
Rácz tanár úrral együtt.
A larnakai út
végén felvettük az osztrák projekt részvevőket a reptéren, és immár teljes csapattal
tartottunk Nicosia felé, (amikor lerobbant buszunk. Szerencsére nem kellett
sokat várnunk a “pótló” járműre.) Az esti vacsora kárpótolt bennünket mindenért,
ez jelentette talán a legnagyobb kulináris élvezetet, mert egy szakiskola diákjáinak
gasztronómiai remekeit ízlelhettük meg.
Harmadik napunk nagy részét a szálloda egyik előadótermében töltöttük, ahol
a résztvevő országok mindegyike valamilyen hazáját bemutató produkcióját láthattuk
a CoulorNOteTExt, vagyis a szín, szöveg és zene megjelenítésével. A legtöbb
prezentáció zenés volt. Szinte elfogultság nélkül tekinthetjük a mi kisfilmünket
a legátfogóbbnak. Mi identitásunkat mutattuk be színeken, zenéken és szövegeken
keresztül. Nagy ssikert arattunk. Produkciónk a projekt modell-filmje let..
A következő találkozót
Németországban, Padebornban rendezik egy tanárképző főiskolán.
Lelkesen készülünk
az újabb találkozóra. Ez alkalommal magyar zenészekről kell filmet készítenünk
és tájékoztatást adnunk.
Felejthetetlen élményt jelentett Ciprus, a közös munka, az új barátok. Nagyon
várjuk a következő fordulót Padebornban.
Molnár Martina
11.b osztályos tanuló
„..Európai történet”
A nyelvoktatás
területén kiemelkedő motivációs és nevelési lehetőségeket rejtenek az intézmények
kötötti cserekapcsolatok. A gyakorlati nyelvhasználat, a kultúrák találkozása,
az életmódok összehasonlítása kitáguló világunkban nélkülözhetetlen tanulást
biztosítanak. Szélesítik diákjaink látókörét, fejlesztik önállóságukat, motivációs
forrásként működnek és a tanárok számára kincset érő tapasztalatot jelentenek.
A baráti szálak, az emberi kapcsolatokból fakadó öröm pedig a legértékesebb
megtapasztalása a másik ember, egy másik kultúra megismerésének és a kölcsönös
megértésnek.
Az elmúlt
években, nem utolsósorban az Európai Unió pénzügyi támogatásának köszönhetően
a projektmunka vált az együttműködés legnépszerűbb formájává.
Az első
sikeres projektegyüttműködést 2002-ben a sigmaringeni Miasszonyunk Katolikus
Gimnázium tanulóival és gimnáziumunk 11.-es diákjaink (14) részvételével szerveztük.
A program címe: „A polgár, mint erkölcsi lény”.Thomas Mann Tonio
Kröger és Márai Sándor: Egy polgár vallomásai című műve alapján végig nagy érdeklődéssel
vizsgáltuk a kor német és magyar polgári társadalmának sajátosságait. Mindkét
mű kiváló fordításban állt rendelkezésre. A kétfordulós projektben (tavasszal
Németországban, ősszel Magyarországon) erős motivációval, igényes munkával vettek
részt a diákok.
Ezen felbuzdulva
a következő évben „Az 1848-49-es forradalmak Európája” címmel a németországi
és magyarországi szabadságharc történelmi, gazdasági, politikai, irodalmi és
művészeti vonatkozásait hasonlítottuk össze keresve, az azonos és eltérő motívomokat,
módszereket és azok akár napjainkig tartó hatásait. (Különös élmény volt a Petőfi
Sándor: Nemzeti dal című versének magyar nyelvű elhangzása után könnyes szemű
német diákokat látni, akiket különös módon megérintett szavaló diákunk lelkesedése
és a fordítás ismerete nélkül megértették a vers mondanivalóját.)
A Comenius
nemzetközi pályázat adta lehetőségekkel Gimnáziumunk 2004-ben első alkalommal
élt, és a németországi Werther város evangélikus gimnáziumának meghívására csatlakozott
a „Fliegen. Eine europäische Geschichte” című projekthez, melyben
Németország, Szlovénia, Szlovákia, Lengyelország, Belgium, Írország, Málta és
Magyarország egy-egy iskolája vett részt.
A hároméves
folyamat egyes szakaszaira évenként pályáztunk a nemzeti Tempus Közalapítványnál.
A pályázatnak
tartalmaznia kellett a program célját, stratégiáját és az aktuális évben tervezett
lépések leírását, végül a részletes költségvetést.
A közös
célokat az első tanári találkozó után a német projektkoordinátor fogalmazta
meg és juttatta el a Brüsszelbe és a partnerekhez. Iskolánk programtervét és
vállalásainkat a fenti „központi terv”-hez igazodva és igazítva küldtük el a
hazai Tempus Közalapítványhoz.
A repülés
európai története című projekt fő célja volt, hogy tantárgyakat kapcsoljon
össze, és kompetenciák megerősítésére ill. kifejlesztésére összpontosítson.
Minden résztvevő iskola számára adott volt a lehetőség, hogy a helyi viszonyoknak
megfelelően, egyénileg alakítsa a projektmunkát. Így az egyes iskolák saját
pedagógiai programjuk és tantervük céljait és eszközeit vették igénybe.
Intézményünkben
a hangsúly a 9. 10 évfolyamra esett. A diákok érdeklődése már ismert szakterületeken
szerzett ismeretekre irányult: természettudomány/ technika/ informatika vagy
történelem/irodalom/környezetvédelem. Mivel a diákok csoportosítása a partneriskolákban
is hasonló elvek mentén történt, az azonos érdeklődésű csoportok e-mail és internet
segítségével kommunikáltak egymással.
A futamidő
alatt összesen több mint 15 000 Euro támogatásban részesültünk. A projekt nyelve
a német és az angol volt. Tanulóink mindkét nyelvet eredményesen alkalmazták.
Iskolánk
a latin oktatásra alapozva vállalta az Ikaros-Dedalos mítosz, a repülés kezdeteinek
bemutatását. A Leonardo da Vinci által készített tanulmányoktól a repülés fizikai
és fiziológiai sajátosságain át, a repülés történetének, valamint perspektiváinak
vizsgálatára és bemutatására is jutott idő. Jártunk Ferihegyen és vitorlázó
repülőtéren is, de megtekintettük a Leonardo kiállítást is és elemeztük Müller
Péter: A madárember című megindító regényét a repülés magyar úttörőiről-
A diákok
a projekt indulásától német és angol nyelven tartották egymással a kapcsolatot
és végeztek egyéni ill. értékes közösségi munkát a projekt saját honlapján,
melynek egyes fórumaira a diákok és a tanárok külön jelszóval léphettek be.
A projekt három éve alatt 50-60 diák és 10 tanár vett részt a munkában.
Az egyes
éveket előkészítő tanári találkozókon konkrét tervet dolgoztunk ki a soron következő
projekttalálkozókra, amelyeken már diákok is közreműködtek. A megbeszéléseken
komoly szakmai tapasztalatcsere zajlott, megismerkedtünk a rendező országok
oktatási rendszerével, számos hasznos új módszerre csodálkozhattunk rá, és a
szép barátságok mellett, a projekt hatására, hosszútávúnak igérkező együttműködés
alakult ki iskoláink között. (Így jelenleg 15 tanulónk készül Írországba 3 hétre
és a viszontlátogatásra karácsony előtt kerül sor.)
A projekt
eredményei közül kiemelkedik a hétnyelvű letölthető repülési szótár, a megszerkesztett
repülőgépmodellek, sárkányok, a filmek, dalok, rajzok és plakátok, melyek maradandó
emlékei a közös munkának.
A manuális,
intellektuális és emocionális tevékenység harmóniája mind a diákoknak, mind
a tanároknak sok örömet hozott. Nekünk magyaroknak pedig büszkeséget jelentett
tudatni a világgal, hogy a repülés úttörője magyar volt.
A projekt
három évének lejártával már tervezzük az együttműködés folytatását néhány új
partner bevonásával. (Az első találkozót 2008. tavaszára tervezzük.) A 11. 12.
évfolyamban tanuló diákjaink mindegyike az időigényes projektmunka mellett koncentráltan
tanult bizonyítványuk javuló eredményeket mutatott, és mindannyian felvételt
nyertek állami finanszírozási képzésre. Egyikük a Műszaki Egyetem Gépészmérnöki
karára jutott be, és alig várja a szakosodás lehetőségét, mert repülőmérnöknek
készül.
A projektmunkában
résztvevő diákok kiváló „toborzást” folytattak. Minden projektfeladatot először
az iskola közösségének, vagy az intenzíven érdeklődők népes csapatának mutattak
be. Ennek következtében helyükre kétszer, háromszor annyi a jelentkező a következő
projektévekre.
Testvériskoláinkkal
(Németország, Felvidék, Délvidék) ez után arra törekszünk, hogy tematikus projektekkel
mélyítsük és tegyük tartalmasabbá kapcsolatainkat, mert ezek komplex hozadéka
többszöröse az önmagában is értékes, hagyományos diákcserének.
